Elnézést mindenkitől, de annyira kiestem a kerékvágásból, hogy a vasárnap írt posztot csak most sikerült élesíteni. Ez van. Legalább volt időm gondolkozni, élvezni az életet, a munkát, meg tököm tudja még mit csináltam vasárnap óta. Egyébként az a durva, hogy tényleg meg kell erőltetnem a kis buksimat, hogy meglegyenek az emlékfoszlányok, de azért ügyesen csak összedobom.
Szedjük csak össze!
Vasárnap: szakítok Nikivel.
Hétfő: délután irány hazahaza.
Kedd: dekkolás a dokinál és a fémek kiszedése az eltört ujjacskámból. Ez azért megért volna egy posztot nemde?
Mármint az előzmény.
Este pedig Ritázás. De csak egy óra. Kár, pedig nagyon oda vagyok érte, annyira megfog a természete. Meg a külseje. Meg egyben az egész. Áradozás később lehetséges, hogy folytatódik!
Szerda: elmennénk Rita tesója csajának a bringájáért. Én biciklivel, Rita BKV-val. Szinte még el se indul, amikor már félúton vagyok. Felhív, hogy sztornó, mert nincsenek is otthon, az előzetes egyeztetés ellenére... Na szép.. Úgyhogy "csak" margitszigeteztünk, bringa nélkül. Nem mellesleg ekkor közlöm vele, hogy a szabad prédák hősi mezejére léptem. Azt persze nem, hogy igen nagyban ő is szerepet játszott a döntésemben. Frizbizés, fekvés a fűben, nagyon pici masszírozás (OKJ-s masszőrképzés, még mindig beveszik, annyira jó [vagyok]), meg persze duma mindenről. Vissza koliba.
Csütörtök: elmentünk azért a bringáért és most sikerült is az átvétel. Ez persze egyenesen azt jelenti, hogy ki is kell próbálni azt a vadállatot, amit az a csajszi használ. Hát mekkora durva az a bringa! Olyan masszívnak néz ki, hogy a Nolan-féle Batmobil jutott eszembe róla, csak a katonai terepfestéssel. Tényleg durva. Budáról irány a Hősök tere. Eső nem fog esni. Nem is. Először csak szemerkélt. Aztán szakadt. Mire odaértünk már mindketten nehezebbek voltunk pár liternyi vízzel. Dekkolás a téren, tök egyedül, mármint ketten. Szóval simán kijelenthetem, hogy mindkettőnknek kurva jó társasága volt. Elállt. Visszaindulunk a koliba. A szépokoshelyeskedvesrita meg szól, hogy otthagytam-e a kesztyűmet. Igen.... Irány vissza, egyedül, ő addig megvár, három percet ha tekertünk, nem nagy szám. Visszaérek a térre. És hogy az a jóbüdöskurvaanyját, hát nem defektet kapok?! Hát a kurva életbe... Szóval igen... Kesztyű megvan legalább. Visszamegyek hozzá és közlöm a jó hírt vele. Összesen hét és fél km-t kellett sétálunk a koliig, szóval volt idő dumálni. Csak ittam a szavait, kicsit túlzok persze, de nagyjából így volt. Amit viszont nem biztos hogy kellett volna: egy viccesnek szánt beszólást elhinteni, illetve ezzel "visszatámadni", mert sajnos nagyon rosszul esett neki. De legalább tudtára adtam, hogy valamit akarhatok tőle. Kicsit morcinak tűnt mikor visszaértünk a koliba, de ez már részben a fáradtság miatt is, majdnem éjfél volt mire visszaértünk.
Péntek: reggel bringát el a bringáshoz, aztán munka, aztán vissza a bringáért, immáron közel tökéletes állapotban. Kis finomhangolás itt-ott és jó is. Lenne, ha nem érne derült égből villámcsapásként, hogy tojás lett a hátsóm. Nem a seggem, az eddig sem volt a legelőnyösebb testrészem. Szegény bicikli. Azért így is tökéletesen megteszi az idei szezonra. Este meg haza, mert már megígértem. Most meg épp ezt gépelem. Most meg már ezt. Meg ezt. És ezt is. Valaki üssön le.
Tök durva, hogy mennyire szellősen írom le a dolgokat és mégis azt érzem, hogy egy unalmas maszlag lesz ez a beszámolós része. Meg most feltételezem azt is, hogy ami most következik, az egyáltalán nem lesz olyan unalmas, mint a felső blokk.
Megígértem, úgyhogy megírom. Szakítottam Nikivel. Pedig egyáltalán nem rossz csaj. Nem is nagyon tudnék nagyon negatívumokat mondani róla, leszámítva a fiatalságát. Vagyis inkább az általam gyakran érzékelt éretlenségét. Meg sikerült most hazafele befejezni a 'Futótűz' című könyvet. Persze kurvára nem ide tartozik, de egy említést tettem volna róla mindenképp. Most megtörtént. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Azért is szakítottam vele, mert nem éreztem azt, hogy egy hullámhosszon lennénk. Nagyon nem. Pedig tök jól elvoltunk.Én sem tagadom. Mégis ez azért kicsit langyos volt ahhoz, hogy legyen belőle valami komolyabb. És akkor itt jegyezném meg, hogy a már korábban említett nőszemélytől érkezett vélt vagy valós jelek is abba a irányba tereltek, hogy ne pazaroljam az időmet Nikire (meg persze ő se a sajátját rám, csak ő persze szerette volna).
Ez pedig csúnya dolog. Még így is, hogy nem volt átfedés a két lány közt. Hogy is lehetne, amikor azért nem mozdultam rá másfél hete határozottabban, hogy el tudjak magammal számolni N előtt. Meg persze R-nek sem biztos, hogy bejött volna az, hogy rácuppanok, úgy hogy közben egy leányzót a barátnőmnek állítok. Úgyhogy jött a vélemények kikérése, gondolkodás. És a döntés. Amit nem biztos, hogy akkor közöltem volna N-nel, de nagyon látta rajtam, úgyhogy jónak éreztem inkább most elszakítani ezt a bimbózásnak picit elinduló, korai szakaszában lévő kapcsolatot. Kicsit gecinek érzem magam. Pedig még így is relatív tisztességesen jártam el. Legalábbis így gondolom. Aztán majd kiderül mennyire pofoz fel a sors. Vagy Niki. Vagy Rita. Azt szeretem, ha R picit rám pofoz, amikor kicsit csípősebbet odaszólok. Biztos a testi kontaktus miatt.
Nagyon rá vagyok állva erre a lányra, nem tagadom. Neki se tagadtam soha (amióta ismerem, azaz idestova két éve), hogy nekem nagyon bejön. Még amikor volt csajom, akkor sem. És most nincs. Mi fog ebből kisülni? Hamarosan kiderül.
Egyszerűen szófósásom van, nem bírom abbahagyni a gépelést. Pedig most megteszem, különben itt alszom el a billentyűzet felett. Jó éjt mindenkinek.
