Hangsúly a többin

 Na, kb pont egy órája akartam elkezdeni írni itt valami kisebb regényt, de valami kis dolgom akadt, aztán meg elkezdtem fészen csetelni sok emberrel egyszerre, és feledésbe merült.Bocsika, még egyszer feledésbe merült. Na de majd holnap jobban igyekszem.

Azt hiszem, hogy talán egyszer még könyvet is fogok írni. Valami párkapcsolatosdisat. Az úgy érzem menne. Nem elég, hogy annyit elmélkedek, filózok szinte mindenen, és persze próbálok rájönni, hogy mi minek a jele, mi fog történni, stb, de még nagyjából az is kijelenthető, sőt,…

 Olyan vagyok mint egy kisgyerek, aki mindenért tud rinyálni. Ugyanakkor minden kis apróságnak tudok örülni. Az első eset akkor fordul elő, ha valami nem úgy jön össze, ahogy terveztem, szerettem volna. A második meg úgy általában mindig jellemző rám. Kis apróságok. Mondanék…

Kishúgom hoz egy balatonszeletet, hogy ketten megegyük. Azt mondja a fele az enyém, a fele az övé. Elfelezem. Persze ezeket a csokikat nem lehet tökéletesen félbe felezni így, kéztöréses módszerrel. Szóval most is az egyik kicsit nagyobb lett. Már majdnem adtam volna neki a nagyobb…

De már. De ne már. De de már.Pedig olyan nagy kedvvel vágtam volna neki a posztírásnak, hogy csak na. De sajnos rám jött hirtelen a fejfájás. Ne már!! Pedig de...És tudom is, hogy miért. Mert nem aludtam eleget, ami miatt hót fáradt lettem délutánra, amikor meg kellett volna kapnom…

Ilyen sem volt még velem elég rég óta. Hogy ennyire felspannolt legyek huzamosabb ideig, mélypontok, szakaszok, derékszögek nélkül. Azt hiszem ki is tud tartani sokáig. Nagyon sokáig. Még a statra való tanulás is megyeget, nagyon fasza vagyok. Ilyenkor mindig az fogalmazódik meg…

 Olyan geci durva álmom volt, hogy az már fáj. Nem olyan értelemben mint az előző, ez még kicsit vicces is talán, de hogy tartalmas volt, az nagyon tuti. Ma reggel túl korán keltem, fent voltam két órát, de visszaaludtam kicsit, ekkor álmodtam ezt az ökörséget. De tényleg…

Annyira majdnem, hogy egyáltalán nem. Csak megfordult a fejemben, hogy mivel megint hazamegyek (mennyi idő után is...?), ezért lehet írok valami értelmesebb hülyeséget. Nem bírok írni, annyira jóóóó, hogy nem, hogy az már rossz, de mellette meg mégis jó, mert tudom, hogy oka van az…

Később jelentkezek. Sajnos ilyen zh-szarságokkal nehezítik az én szegény kis életkémet, amire most muszáj időt szánni, szóval valahonnan meg el kell venni. Szóval az esetleges rendszeres olvasóimtól elnézést kérek, hogy nem tudom teljes mértékben kielégíteni szükségleteiket.…

 Azért tényleg nem egyszerű az életem. Réka kilőve. Nincs kémia. Slussz, passz, kész. Nem ragozom, pedig tudnám. Az a lényeg, hogy jó lány, szép lány, de - ellenben ahogy korábban írtam - nincs érzelmileg semmi, ami miatt úgy érezném, hogy érdemes lenne tovább…

Egyfelől jól tudok logikázni, dolgokat összerakni (nekem sem mindig sikerül, de az átlagnál ebben is bőven jobb vagyok a megfigyelések alapján), másfelől meg szeretek tippelgetni. Most az utóbbi történt. És tökre tetszett. Gazdstat órán ülök egyik szaktársam mellett - persze ő…

 Hülyeségeket szoktam álmodni, mint minden normális ember. Morbidabbakat is, ezt már kevesebb normális ember vallja be. Viszont ennyire durvát mint most nagyon rég álmodtam. Legalábbis azok közül, amikre emlékszem is. Az történt, hogy otthon vagyok, megyek ki a teraszra,…

De tényleg csak mintha (mert nem szeretném magamat becsapni, már uncsi lenne megint eljátszani) azt érezném, hogy némi kötődés kezd létrejönni bennem a leányzó felé. Akit Rékának hívnak. De erről most ennyi legyen elég. De-vel lehet mondatot kezdeni? Ráadásul hármat zsinórban…