Hangsúly a többin

Azt hiszem, hogy talán egyszer még könyvet is fogok írni. Valami párkapcsolatosdisat. Az úgy érzem menne. Nem elég, hogy annyit elmélkedek, filózok szinte mindenen, és persze próbálok rájönni, hogy mi minek a jele, mi fog történni, stb, de még nagyjából az is kijelenthető, sőt, teljes mértékben kijelenthető, hogy ha kell, akkor nem félek a tettek mezejére lépni és ezt az elméleti síkon való járást lecserélni a valóságra. Azaz nincs tutyimutyizás, búvalbaszottság. Tudom mit akarok, tudom miért, érzem, hogy a másik mit akar, ha éppen nem bízom ezekben az érzésekben, akkor megkérdezem tőle, megbeszélem vele. Tiszta lappal. Nyíltan. Őszintén. Na de ebből miért következne egy ilyen hülye könyv megfogalmazódása? Hát mert túl sok a balfasz. És nincs tisztelet a kivélnek.  A kivételre pont ez nem vonatkozik. Akinek meg nem inge, az úgyse fogja felvenni, aki meg beleköt, az akkor meg valamiért csak érzi azt, hogy balfaszkodik, nem? 
Néha én is érzem. Ilyenkor jön az, hogy tanácsot kérek emberektől. Vagy akár konkrétan a páromat avatom be a problémámba. Ez utóbbi most inkább csak elméleti síkon működik még, de a gyakorlatban is így lesz (ha lesz probléma), mert miért ne. 
Ja meg a másik nyomós érv, hogy ebből, ezekből, a dolgokhoz való hozzáállásomról lehetne írni valami velősebbet az az, hogy az én tündéri anyukám - akinek ma van a névnapja - mondta nekem, hogy ebből akár még könyvet is lehetne írni. Most ez így viccesen hangzik így leírva, de azért szerintem nem mondott akkora hülyeséget. Mert akár tényleg lehetne.
Csak ebben az lenne a fura, legalábbis számomra, hogy lennének páran olyanok, vagy még többen, vagy annál is többen, akik ezt valami szentírásként kezelnék, mert annyira tutin meg lenne benne mondva a frankó. Mintha csak Csernus egyik könyvét olvasnák. Csak más a téma, más a szerző, más a hangvétel, de a tutisság az ugyanolyan. 
Nem vagyok tökéletes, távolról sem, de tényleg. Viszont ahogy látom a világot, az nagyon adja, és ha mindezt leírnám, és ebből mások csak egy picit is jobbak lennének, na az nagyon adná. Szóval meg tudnám fogalmazni úgy a nézeteimet, hogy az egy kerek egész világképet alkosson, ami a "gyengébbeknek" akár hatalmas nagy mankóként is szolgálhatna. Az "erősebbek" meg lehet, hogy bele tudnának kötni ebbe a kerek egészbe. De ha már ezt megteszik, akkor valamit ők másképp látnak mint én, vagy van valami értelmesebb fingjuk a világról (ami most épp szembemegy az én könyvemben olvasott gondolatommal). Amiből arra következtetnék, hogy ők egy másik úton járnak. Ami nem jelent se rosszat se jót. Mert hát útból is sok van. Max kiderül, hogy kicsit feleslegesen vették meg a könyvet. De nekem abból meg pénzem lesz, szóval én ezzel is jól jártam.

De nagy maszlag lett ez is. Na pá.