De tényleg csak mintha (mert nem szeretném magamat becsapni, már uncsi lenne megint eljátszani) azt érezném, hogy némi kötődés kezd létrejönni bennem a leányzó felé. Akit Rékának hívnak. De erről most ennyi legyen elég. De-vel lehet mondatot kezdeni? Ráadásul hármat zsinórban egymás után?!

Tegnap vagy azelőtt, ha azt nézem, hogy most már szerda van hivatalosan, akkor lehet, hogy a tegnapelőtti nap előtti nap elkészítettem életem első, teljesen önállóan, azaz segítség nélkül létrehozott pörköltjét. És meg kell hagyni, hogy nagyon istenkirályfasza lett. Azért megjegyezném, hogy apámat felhívtam, hogy milyen husit kéne venni hozzá, aztán annyira belelendült a mondandóba, hogy végigmondta az egész főzési procedúráját eme finom elemózsiának. Pedig azt pont tudtam is, tényleg csak a hússal voltam zavarban. Mindent megcsináltam. Úgy ahogy az a nemlétező nagy könyvben meg van írva. Ízre pont olyan lett, mint amit apám szokott otthon csinálni. Vérprofi munka lett. Büszkeség töltött el. Miközben főtt, az egyik csajszi meg is dicsérte, hogy milyen jó illata van. Itt kezdett el ez az érzés feltámadni. Meg amikor elkezdtem enni, az volt még kurva jó. Amikor meg már a tányérba szedett adag háromnegyede is elfogyott, na akkor jött a legjobb rész. Észrevettem a lábosban a pörköltben egy apró picike kukacocskát. Az ütő is megállt bennem, hogy az én finom pörköltembe mi a lófaszért vannak kukacok?!?! Merthogy többet is találtam aztán, olyan 4-5 darabot. És nem tudtam eldönteni, hogy ebben a helyzetben kezdjek el kiborulni az idegességtől, vagy sírjak a szerencsétlenségemtől, vagy csak simán röhögjek ezen az abszurd helyzeten. Végül az utolsó lett. Mást nagyon nem lehetett, mert amúgy ugye egy jelentős adagot már bevittem a gyomromba, és nem lett tőle hirtelen bajom, meg így leírhatom azt is, hogy amúgy később se. Csak hát van az embernek gusztusa megenni azt a finomat, tudva, hogy mi van/volt benne? Nagy volt a dilemma, nagyon nagy. 
Először is elgondolkoztam, hogy most mi a faszból is kerülhetett a pöribe az a pár darab kukac, de nem jutottam semmire, csak annyira, hogy a húsban biztos nem volt, mert ha a húsban ilyen van, akkor meg se lehet maradni a közelébe, annyira büdös szokott lenni. Az én husimnak meg nem volt semmi szaga. Szóval marad a többi alkotórész: hagyma, paprika, paradicsom, ami szóba jöhet. De ezek is olyan jó állapotban voltak, hogy nemigen akarom elhinni, hogy bármelyik is férges lett volna...
Ezek után abba is belegondoltam, hogy kibaszott sok pénz ment el erre a finomságra, szóval jól meg kellett gondolni, hogy most akkor ezt kidobjam-e vagy ne. Végül a nem mellett döntöttem. Egyrészt tényleg azért, mert sokba került azért, hogy csak úgy a kukába dobjam, másrészt meg két órán keresztül főtt, szóval bacilus már nem nagyon tudott megmaradni semmilyen formában abban az ételkészítményben. Végső ok pedig, ami az előzőt is alátámaszthatja, hogy tényleg ettem már egy méretesebb adagnyit belőle, mire észrevettem a potyautasokat a fedélzeten. Ezért tehát a döntésem ez volt: a kaja marad, be a fagyasztóba, ha megéhezem majd a későbbiekben akkor meg majd kiveszem és jóízűen, nem gondolva a pörköltben bliccelőkre kényelmesen elfogyasztom az én pörimet a szarvacska tésztával, és persze a húsz százalék zsírtartalmú bármilyen márkájú tejföllel karöltve, mintha tökéletesre sikerült volna a remekbe szabott műalkotásom.
De csak mintha.