Hangsúly a többin

 Azért tényleg nem egyszerű az életem. Réka kilőve. Nincs kémia. Slussz, passz, kész. Nem ragozom, pedig tudnám. Az a lényeg, hogy jó lány, szép lány, de - ellenben ahogy korábban írtam - nincs érzelmileg semmi, ami miatt úgy érezném, hogy érdemes lenne tovább próbálkozni. Amit egyébként a legutóbbi találkánk alkalmával sikerült megállapítanom. Viszont van már időközben egy másik hölgyemény, aki meg képbe jött, nála pedig nagyon érzem, hogy van kémia. Ami még durvább, hogy ő felől is van, amit meg onnan tudok, hogy elég egyértelmű jelzéseket kapok tőle ezzel kapcsolatban. Kapcsolat. Na majd meglátjuk mi sülhet ki belőle. Ez eddig így nem is nagyon gáz. Legfeljebb az, hogy a "kikosarazott" leányzóval majd szépen közölni kell, hogy zsákutcába érkeztünk.
Az igazi para ott van elásva, ahol a kutya kaparászik. A randira-váró lány. Na vele volt egy megbeszélésünk még szeptemberben valamikor, hogy majd megyünk - akár többször is - együtt mozizni, ha úgy alakulna, hogy éppen ráérünk, más meg nem akarna jönni. Szóval semmi olyan töltetű célzás nem volt benne, hogy bármit is akarnék tőle, mint lánytól. Meg fordítva. Most meg egyszer csak megyek vele moziba filmet nézni. A bibi viszont ott van, hogy ő ezt randiszerű valaminek hiszi, amit meg abból gondolok, hogy egyrészt ő kezdeményezte a filmnézést, másrészt meg "úgy" viselkedik, és adja a szimpátia igen erős jeleit. Én meg nagyon nem tudok most ezzel mit kezdeni. Azt tudom, hogy nem akarok tőle semmit, de azt nem, hogy ezt hogyan közöljem vele úgy, hogy abból ne legyen sértődés, illetve a későbbi kapcsolatunkra ne legyen nagyon negatív hatással. Mert hát mégiscsak egymástól tizenöt méterre ha lakunk a koliban. A fagyott levegőhangulat meg annyira nem hiányzik. Dániel, Dániel, mi a faszt csinálsz? Szedd össze magad! Aztán meg fasza lesz minden. Ígérem.