Hangsúly a többin

Emlékeztetőül: az, hogy valaki értelmes, nem jelenti azt, hogy nem lehetne "felületes" az emberek személyiségének megállapítását illetően. 

Ezt egyik nap leírtam egy beszélgetést követően magamnak. De mivel nagyon okos megállapítás (tőlem származik, ki hinné...), úgy döntöttem, hogy megosztom a nagyérdeművel. 

Arról volt szó, hogy: relatív jól nézek ki ("relatív", ami arra utalna, hogy ez egy szubjektív megállapítás) és ez általában arra jó, hogy a sok csaj, akik a külsőségekre mennek rá, na hogy ők rámmásszanak. És ez is szokott történni, de ehhez persze hozzá jön a rettenetesen hatalmas közvetlenségi faktorom, amiből a legtöbbször arra következtetnek, hogy "jajj és kellek neki, ennek a cuki srácnak", vagy valami hasonlóra. Csak hát az ilyen lányokból nem szoktam nagyon kérni...
Viszont vannak azok, akiket a külsőség helyett inkább a belső fog meg. Akiket sajnos (szerintem) annyira nem érdeklek. Mégpedig azért nem, mert ők is a külsőség alapján ítélnek, és emiatt az ő szemükben csak egy csajfelszedő/próbálkozó kis nyálgép vagyok, vagy divatmajom, vagy más hasonlóan negatív izé.
A széphölgy, akinek ezt kifejtettem, azzal cáfolt rá erre a gondolatra, hogy "de ha értelmes, akkor nem ítél kizárólag a külsőség alapján". Aztán gondolkoztam. És eme poszt első mondatára jutottam.

Szerencsémre ő azon értelmes lányokat gyarapítja, akikről ő beszélt. Szóval igen, na. Remélhetőleg.
Olyan más vagyok, azt hiszem. Minél többet vagyok vele, annál inkább a hatása alá kerülök és elfog a vágy. De úgy érzem, hogy uralkodok magamon. Meg ez a "más vagyok" dolog csak belül érzékelhető ám, kívülről annyira nem jön át. 

Viszont még mindig túl sokat "kochettálok" egyéb, számomra egyébként érdektelen leányzókkal. Dolgozom az ügyön. Jó kisfiú leszek! 

De még milyen nagy! Ezt is csak azért írom, mert nagyon le akarom írni, hogy mennyire is. De tényleg! Semmi irónia, vagy ilyen hasonló, negatív kicsengésű szó. Boldogság, tetőtől talpig. Nem is értem, hogy miért nem vagyok állandóan boldog. Na jó, ezt tudom. Nincs rá mindig oka az embernek, hogy boldog legyen. Na de milyen gyakran van oka az embernek nem megengedni magának a boldogságot? Annyira nem vészes, és ráadásul kifejezetten hasznos is. Talán annyi hátránya van, hogy a sok vigyortól "mosolyráncos" lesz az ember arca. De hát tényleg ez legyen az ember legnagyobb baja. De tényleg!

Hát hol is kezdjem? Itt: babaarcom van, vagy mondhatni, hogy kölykös, fiatalos. A lényeg, hogy nem csak "jól nézek ki", de még az arcvonásaim is mellettem állnak az öregedés elleni harcban. Vicces ezt így 21 évesen leírni. Hát de így van. Elnézve ráadásul azt a sok ősz hajszálat, ájj. Szóval olyan fiatalos, kisfiús pofikával rendelkezem. Amit azért lehet némileg tompítani az arcszőrzet növesztésével. Csak azzal meg az a baj, hogy - még ha jól is áll egyesek szerint - egy idő után elkezd iszonyatosan viszketni. És akármit csinálok, nem segít. Megmoshatom hideg vízzel, meleg vízzel, valami szappannal, vagy anélkül, csak idő kérdése és megint ugyanúgy viszketni fog. Ehhez egyébként körülbelül egy hetes szőrzet szükségeltetik. Most pedig épp ott tartok, hogy a borotvahab itt van a pofikámon és várom, hogy puhítsa a szőrszálacskákat, hogy még könnyebb legyen leborotválni eme fenséges szőrzetet. Gyakrabban kéne borotválkozni és akkor nem is viszketne, továbbá az "egyedi" kisfiúpofi-imidzs is megmaradna folyamatosan. De sajnos az ilyenek sem szoktak igazán érdekelni. Megyek is. Simapofi.

Ma egy fontos dologra jöttem rá. Vagy valami olyasmi. Nem olyan derült égből villámcsapásként ért a dolog, már voltak korábbi jelek, amiket észrevettem és mertem feltételezni magamról, hogy. De biztos nemigen voltam magamban még ennyire soha, mint most. Nagyon kerülgetem a forró kását, mi? Még el tudnám húzni pár mondat erejéig, de nincs sok kedvem amiatt többet gépelni, hogy többet kelljen olvasni. Pedig mintha mégis megtenném. Ejjnye-bejnye, Dániel.
Arra jöttem rá, hogy nem akarok alkalmazotti pozícióban dolgozni. Vagyis ha olyan a munka, hogy nem dirigál nekem senki, magyarul szabad kezem van, akkor igen, de egyébként nem. Valami olyat vettem észre, hogy nem szeretem, ha irányítani akarnak, vagy éppen irányítanak. Nem is elsősorban ez tűnt fel először, hanem a többi ember balfaszkodása. Annyira jó ez a szó, hogy két napon belül ez már legalább az ötödik alkalom, hogy használom. A többi emberre visszatérve, nem is az, hogy irányították őket, hanem szó szerint elvárták, szükségük  volt az irányításra. 
Nem tudok jelenleg normálisan úszni. Ők valamennyire jobban. És megkérdezik, hogy "mit mondott, hogyan kell visszafele menni? Háton vagy gyorsba?" Én meg azt válaszoltam - jogosan -, hogy tök mindegy, nem fogja leharapni a fejed. Pedig ez volt a csávesz fejére ráírva, mintha azt mondaná, hogy "csak nehogy jól lebasszon, ha nem úgy csinálom, ahogy mondta." Nem veszik észre a lényeget. Itt nem az volt a lényeg, hogy ÚGY ússz, ahogy a tancinéni mondta, hanem az,  hogy mozogj abban a retkes vízben. Egyébként tiszta volt a víz. Nem is pisiltem bele, pedig azért az óra felénél már rendesen rám jött. Engem nem érdekelt annyira, hogy mit mondott. Megpróbáltam úgy ahogy mondta, aztán ha nem ment, akkor másképp úsztam. Ennyi. És láss csodát nem baszott le. Vagyis nem ezért. De ez lényegtelen. Na jó: nem bírta a tüdőm az iramot, és kb hatszor annyit pihentem mint a többiek, de ez sem olyan lebaszás volt, teljesen mindegy is. 
Az a lényeg mindebből a gondolatáradatból, hogy érzem magamban a potenciált, hogy irányítsak, vezessek másokat, hogy képviseljek valamit vagy valakiket. És úgy érzem, hogy a képességeim csiszolásával még hatékonyan is tudnám azt a bizonyos valamit csinálni. NA majd meglátjuk.

Egyébként, ha valahol olyat írok, hogy majd később megírom, akkor lehet arra számítani, hogy nagy valószínűséggel nem fog megtörténni. Elnézést, de nem érdekel, ami jön az jön, ami meg nem, hát az ott marad ahonnan jött volna. De legalább most már ezt is tudjátok.

Na már meg is van a következő postom témája. Csak írok valamit, hogy ne felejtsem el.
Dani, ne felejtsd el, amit írni akartál! 

Amúgy tényleg megyek már aludni..

Akivel majdnem kettőig chateltem (lásd kicsit lejjebb). Hétfőn sikerült a véletlennek köszönhetően összefutni. Mint ma Rolival, az is tök jó volt. Pont annyi időt basztam el abba a hülye egy eurós boltban, hogy a koliba visszafele pont azon a villamoson legyen, amelyik ott áll meg nálunk, csak a másik irányba ment. És hogyan tudott kiszúrni? Hát persze, hogy a cipőm alapján. A Converse. Nem is csodálom, tök szép. Mint a lány. Csak ő még szebb. És értelmes. Meg minden. De már ezt is leírtam anno. Jajj.
Úgy történt az összefutás, hogy a srácok hívtak futni, mondom most kajáltam, így nem tudok futni. Meg mások se nagyon. De ez nem tartozik ide, bár ez is megérne egy misét, mert van aki még futás közben is zabál, tényleg. Na mindegy. Aztán végül csak meggyőztem magam valahogy, hogy kéne futni, mert rég volt már az uccsó alkalom, amikor átmozgattam magam. Kiértünk a portán és pont szembe jön. Kicsit hezitáltam, de csak annyit, hogy ezt fejben realizáljam, kívülről ez biztos nem látszott, elvégre a másodperc tört részéről beszélünk. Szóval vettem a  bátorságot és jól megöleltem, meg hát ha már a karjaim közt van, akkor kicsit el is emeltem a földről. Kicsit meg is lepődött. Én meg nem is éreztem azt a plusz három kilót, amit kint felszedett. Mondtam, hogy majd később dumáljunk majd, mondja, persze. (Még mindig nem tudom mit jelent az "aftermath", szótárban nincs benne és most még angol anyanyelvű ismerős sincs online facebook-on, akitől meg lehetne kérdezni, mit is takar ez. Mindenesetre: https://www.youtube.com/watch?v=8ISmQXnRGLc&ob=av2n )
Nekiiramodunk a futásnak, kétszáz méter, és már a tüdőmet köpöm ki, rádobok még kb fél km-t, közben meg a rohadt poros szél is fújt, de kibaszottul. Be is mondtam az unalmast, meg a tüdőm, a szívem, meg még pár fontos alkatrész, ami nem árt a futáshoz. Visszafordultam, visszafele meg már hányásszagot is éreztem a számban. Hogy ezt odaképzeltem, vagy tényleg jönni akart a kaja, nem tudom. Bár inkább utóbbi. Visszaértem, lezuhanyoztam, Könyvtár Kör elnöke lettem, aztán mentem fel az ő szobájába. Vagyis le. A "mentem" szót meg majdnem úgy írtam le, hogy "mendtem", fáradási tünetek. Este nyolc múlt pár perccel, amikor bementem. Ketten voltak. Ő meg az egyik szobatársa és egyben egyik legjobb barátnője. Vagyis egykori legjobb barátnője. Együtt utaztak Amerikában 2 hétig, és a "csajom" nem mindig állt a "legjobb barátnője" oldalára, mert szinte állandóan csak lassította a dolgokat az "-ez így nem jó. -akkor hogy? -nem tudom" szöveggel. Szóval ott most kisebb(?) mosolyszünet van. Szóval kábé nyolctól kezdtük el koptatni a nyelvünket - dumával emberek, dumával - és ez az egész  folyamat eltartott egészen éjfélig. Az négy óra emberek! Négy óra. Négy. Basszus. És nem éreztem kínos üresjáratokat a beszélgetés alatt. Bár amikor éreztem volna, mindig sikerült valamit mondanom, de mindig olyat mondtam, aminek volt értelme, szóval nem ez a "de szar/jó idő van" sallang jött ki. Két egymás utáni mondatot kezdtem a "szóval" szóval. Gyér a szókincs, au. De valahogy mégis sikerült négy órán keresztül beszélgetni,  hülyéskedni, egymást kicsit jobban megismerni. És az iránta érzett szimpátia, vonzódás tovább nőtt. Ejj.
Tudnék még mit írni arról a négy óráról, meg az érzésekről, de a lényeg nagyjából itt van, meg amúgy is fáradt vagyok, inkább alszok. Meg megnézem az újságokban, hogy milyen forgószék mennyiért van. Kell egy. Minél hamarabb. Meg kéne egy vezeték nélküli füles is, ha már így belekezdtem. Meg egy radír is. Más így hirtelen nincs a listámon. Talán a leendő új telefonom, de az még meg sem jelent, szóval nem hajt a tatár. Elköltöm a még nem is létező pénzemet. Még egy au. 

Most olyan furán érzem magam. Vagyis nem érzem magam sehogy, mármint rosszul, de azt meg érzem, hogy minimum valahogy éreznem kéne magam. De csak ürességet érzek. De ahhoz meg már nincs hangulatom, hogy ezt kifejtsem. Majd később.

De azért nem vagyok jól, azt már érzem. 3 sorban 6 hibát azért nem szoktam elkövetni. De most sikerült...

Na azt hiszem nagyjából befejeztük. Úgy az egész procedúrát. Már csak néhány festőcsíkot, ragasztószalagot, vagy mi kell még leszedni, de az érdemi munka kész van. Hála a jó égnek. Két teljes napot basztunk el ezzel a szarral. De legalább elmondhatom, hogy megérte. Csúnya zöldből szép narancssárga lett, az a szemnek még kellemes árnyalatú, nem pedig a rikítónaracssárga (ez lenne a korábban már említett holland narancs). 
Megint tök fáradtnak érzem magam. Inkább nem is erőlködök tovább. Meg- vagy beágyazok, tudom is én hogy kell mondani, vagy írni. Jajj. Jajj. Fáradtság. Ajjajjajjj. Pedig még csak 21 vagyok. Hol van a csudiszupi életerőm? Ki lopta el? Hozza vissza most azonnal! Szükségem van rá! De nagyon! Mindjárt beájulok. Vá. Na inkább pá.

De hát olyan írhatnékom van, egy pár percet még maradhatok a kedvetekért.
Tegnap majdnem kettőig dumáltam az egyik csajszival. Nála még valahogy annyira nem sikerült kibontakoznom, ami nem fura, csak kellemetlen, ha az ember esetleg többet szeretne a napi szintű köszöngetéseknél. Ráírtam, válaszolt, kérdeztem, válaszolt. Én akartam vele dumálni, ő meg nem tudom mit akart. Olyan döcögősen indult a beszélgetés. Aztán valahogy beindult. Elkezdtem hülyéskedni vele, cukkolni, ekkor elkezdett mindig hamarabb válaszolni. Később meg már olyan volt, mintha csak rám figyelt volna, pedig semmi értelmesről nem beszélgettünk. Szóval talán egy kicsit közelebb léptünk egymáshoz. Aminek azért nagyon is örülnék, mert egy szép, vonzó és értelmes lányról van szó. Ritkaság manapság sajnos.
Aztán volt itt ilyen Egyetemi Napok nevezetű rendezvény, aminek az utolsó napjára kinéztem a többiekkel. Találkoztam a lányokkal. A könnyed beszélgetések közben azt mondom nekik, hogy a nyár alatt megszépültek. Olyan rosszul hangzott, pedig valami szépet akartam mondani, ami kifejezi nagyjából ugyanezt. De hát nem sikerült. Nagy sértődés nem lett belőle, szóval nem para.
Ma meg az egyiküket látom pizsamában. Ami egy rövid sort-szerű alsót (férfi boxer volt egyébként) meg egy atléta-szerű valamit takar. Vagyis a teste bizonyos részeit. Kackac. Elnézést. Visszatérve: eddig fel sem tűnt, de olyan szép lábai vannak, hogy majdnem be is gerjedtem. A lábaira. De csak majdnem. Szép is lett volna. Ilyet nem illik ám így hirtelen, csak néha, de ma nem. Viszont tényleg annyira szépek voltak a lábai, vele is közöltem, többször is azalatt a pár perc alatt. És ha jól vettem észre, akkor sikerül is zavarba hoznom egy kicsit, vagy egy kicsit jobban is. És még a pizzámból is kapott, vagyis kaptak, mert két csajszi volt ott. De csak az egyikükkel kokettáltam, vele is csak egy picikét. Kész úriember vagyok.
Nem úgy mint az a vén szenilis trotty bácsi a villamoson, aki leparasztoz minket hetveniksz évesen, mert nem adjuk át a helyünket a szegény vak emberkének. Az ő képzeletbeli barátjának, mert vak embert egyikünk sem látott a villamoson. Ezért sem igazán értettem a kirohanást az öreg bácsitól. De most mi tegyek? Üssem le? Szóljak vissza? Mondjam meg, hogy ugyan vágja már le a sárgásan rohadó körmeit? Megkérdeztem illedelmesen, hogy mi a baja, de csak tovább bunkózott. Ott is hagytam a picsába. Hülye vénember.

Azt hittem ennél könnyebb meló lesz, de sajnos tévedtem. Megint. Nem is. Ritkán szoktam tévedni. Úgyhogy ezt akár ki is hagyhattam volna, de hát néha az ember késztetést érez arra, hogy egy-egy lényegtelen mozzanatot legalább öt sorban magyarázzon olyan indokokkal, illetve érveket felsorakoztatva mögötte, amik teljesen evidensek a téma ismeretében és mondhatni, hogy az illető csak hadovál, ami egy épkézláb, értelmes embernek szemet szúr, ellenben egy egyszerű(bb) felebarátunk gondolatmenetét simán összezavarja az, hogy ez a bizonyos ember össze tud rakni egy többszörösen összetett mondatot, melyben kifejti a semmit, vagy esetleg azt, amit előtte x idővel egy-két szóval a tudatokba fecskendezett már. /gondolat lopva P. Vikitől, vagyis átvéve. Nemhogy érezné a felé áradó tiszteletemet, nem basszameg../
Megismétlem: tévedtem. Nem erre számítottam. Most van hajnali három óra. Az előkészületi műveleteket délben, a munkát magát pedig délután négy órakor kezdtük. Két réteg fehér festés után volt este 10 óra, és csak ment az idő, ment, ment, mendegélt. Mi meg festettünk. Rá a fehérre. Ami meg ilyen kissé visszataszító kórházzöld volt előtte. Nem is értem miért nem festettük ki hamarabb. Az előkészületi fázis során vettük meg a színes festéket, "trópusi narancs" színűt. Nem ám a hollandot, a trópusit. Az szebb volt. Csak kevés, de ez még festés előtt kiderült, úgyhogy eldöntöttem, hogy felhígitjuk egy kis fehér festékkel. Így kicsit világosabb árnyalat lett. Majdnem barackvirág színű, mint a házikónk, csak ez egy kis koliszoba falai, nem egy nagy családi ház külseje, vagy hogy mondjam. De annál azért sötétebb ez a szín. És még tetszik is. Mindhármunknak. 
A művelet legvégén pedig kicsit elszomorodtam, de nem vészesen, úgy a helyzethez mérten kiválóan visszafogva magam. Mert hát kinek tetszene az, ha a festős fázis utolsó szakaszában elkezdene lejönni a korábbi festékréteg a falról? Nekem nem tetszett, az biztos. Holnap lehet majd 2-5 négyzetmétert újrafesteni a fehér réteggel kezdve...
Olyan fáradt vagyok. Aludni kéne.

 

Szia!

Azt ígértem, hogy korábban fogom megosztani veled eme szépség linkjét. Ezt az irományt befejezem, aztán küldöm is a linket facebookon. Talán. Vagy csak holnap festés után, nem tudom, az a pár óra annyira úgy sem számít talán. Ja meg hát esküvőn leszel, aztán nem biztos, hogy pont azelőtt kellene ezt végigbújnod. 
Átolvastam az egészet. Rájöttem, hogy nincs benne semmi olyan extra, amiről te ne tudnál, szóval felesleges lenne nem megosztani veled a kis szentélyem címét. A mai, illetve korábbról ígért eszmefuttatásokat majd később megírom neked üzibe, most túl fáradt vagyok, hogy még olyanokon is filózzak.

Viszont, ha kérhetlek időrendi sorrendben olvasd ezeket a gyöngybetűkből fűzött maszlagot, azaz kezd az oldal alján. Köszi!

Aztán üzenetben jöhet majd reakció is ám.
 

Sikerült kicsit baszakodnom a blog kinézetével. Így kicsit jobban tetszik, úgyhogy egy darabig ilyen marad. Ámen 

 Egy órán belül? Túl sok a jóból...
Ezt meg már dafke csak úgy írom a semmiről.
Holnap végre megyek vissza koliba, de csak szigorúan a Forma-1 után. 
Kint valahol elhagytam egy-két dolgomat. A sampon-tusfürdő kombős oldspice-omat, ami amúgy nem is érdekes, viszont a majdnemtelidoboz kalciumot, meg a majdnemtelitubus sportkrémet azért hazahoztam volna, de valahol ott maradt. Picsába. Pedig arra is emlékszem, hogy egy szatyorba raktam mindezeket. Logikám azt sugallja, eme szatyor eshetett a csenőmanók áldozatául. Vagy az én feledékenységemnek. Vagy egy debil betőrőnek. Vagy még rosszabb. Halucináltam az egészet. Bár azt csaknem. Pedig amilyen szarul voltam.
Hú, azt majd később. Annyit elmondok, hogy új egyéni rekordot állítottam fel az "egyhuzamban lázasan elszenvedett idő" kategóriájában. Igen kimagasló átlaghőmérséklettel.
De a fasz ki van. Az a bejegyzés úgyis ez előtt lesz, magyarul, amiben majd a betegségemről írok, hamarabb olvassátok majd, így meg elmarad a nagy hatásvadászság eredménye. Na bumm. 

Azok, amiken az amazon.com-ról rendeltem. Na azok kint maradtak Amerikában. Úgy tűnik nem csak Magyarországon gyengélkedik a postarendszer. És ebből a renszerből még ki akarnak voni 120000 jómunkásembert. Igen, száz-húsz-ezret. A postai dolgozók negyedét. Azt ne kérdezzétek ezt honnan tudom, mert én sem emlékszem, csak tudom, hogy tudom. Meg, hogy a szuper napszemcsik kint fognak legalább egy évet porosodni a táborban, hacsaknem írok egy levélkét valami kinti madárkának, hogy jópénzért küldjék el a magyarországi címemre (nem ám a ciprusira).

Pedig amúgy csak pár óráról lett volna szó és akkor el tudtam volna hozni a szemcsiket. Villel még a postánál is megálltunk, hogy megnézzük, ott vannak-e a napszemcsik. Ott kellett volna lenniük (package tracking, vagy mi a rák a barátunk). De valahogy mégsem volt ott a középidős, de a klimaxhoz közelebb járó postásnéni szerint. Csak nehogy még a végén elbocsássák. Haha.

Nem tetszik ez a téma, viszont a sablonok közt amik meg jók, valahol valamit mindig találok, ami nem tetszik, a forráskódoláshoz meg nem értek, meg nem is akarok érteni. Még postcamp alatt találtam egy jó(?) blogot sablonokkal. Onnan majd nemsokára lopok egyet, aztán mindenem meglesz, amire vágyom. (Leszámítva egy-két... millió dolgot, de azokról úgyis esik még majd szó.

Bármilyen meglepő, de ez a post más, mint a többi. Meg az ezt követők is ugyanilyen "mások" lesznek. Olyan ékezetesek. Akinek van esze, az már rájött, hogy mi történt, aki meg nem, az hülye, de úgyis engem fog lehülyézni, mert ő nem érti. De hát a hülyék már csak ilyenek, lehet őket suliba küldeni, okosítani őket, mint a Telenor telefonjait, de egy 3210-ből nem lesz Iphone ugyebár. 

Jo ezt a szoctamos szart este tizenegykor egy oskovulet szamitogepen megcsinalni. Fel ora alatt sikerult is a kepeket letolteni hozza...

Nem  birom. Meg lazas is vagyok. Egesz nyaron nem volt semmi bajom (leszamitva a bicklis esest, a neha ramtoro fejfajast, a terdem szetvereset, a bokafajdalmat, meg meg miegymast) es pont az utolso munkanapon kell lebetegedni. Nem jo ez a lazassag. Viszont megvan az elonye is: befekudtem az agyba egy orara es vegre egyszer nem azt ereztem, hogy szet akarnak fagyni a labaim.

Vegre sikerult befejezni, lehet menni vegre aludni.

Joejt.

Azert akarki akarmit mond, nem konnyu tobb mint tizezer kilometerrol beszerezni mindent lofaszpapirt ahhoz a retkes szocialis tamogatashoz. Csak arrol van szo, hogy lesz-e mibol elnem a kovetkezo fel evben vagy nem. Nem para, a, nem. Miert is lenne az. De legalabb meg higgadtnak mondhatom magam. Negyedike a hatarido, addig meg van hova huzni az idegzetemet. Szurkoljatok!

Megjottek!
Legalabbis a nagytaska meg a harom par cipo, de a napszemcsikre meg mindig varok. Amazon.com szerint szeptember 1 es szeptember 7-e kozott fog kierkezni, csakhat 5-en este mar a repulon kell lennem...
Lehet drukkolni, hogy megkapjam idoben, varom a biztatasokat. Holnap azert felhivom oket, hatha tudnak gyorsitani majd a szallitason valahogy.

Milyen porcelanbaba kellhet egy embernek? Milyet fogad el, milyet apolna?
En olyan babat valasztanek, ami tokeletes allapotban van, mert egyertelmuen az tunik a leghibatlanabbnak, szamomra a legtokeletesebbnek. Sajnos ilyen babakbol nagyon keves van, altalaban a legjobb esetben is csak enyhen repedezettet tud maganak kiszurni az ember, de a legtobb szereny velemenyem szerint csonka, nem tokeletes. Valami mindig hianyzik belole. Szamomra legalabbis.

Szoval tegyuk fel, hogy a valasztasom egy szamomra majdnem tokeletes szepseges tunemenyre esett, akinek ugyan vannak hibai, akar egy porcelanbabanak, de hat keremszepen, emberek vagyunk, senki nem tokeletes. (En sem.) Egye fene, tetszik na, beismerem, mind kulsoleg mind belsoleg. Es amennyire eddig megismertem, egy majdnem tokeletes porcelanbabaval allok szemben.

Semmi tobb, vonzodas az egesz. Hogy ez valos , vagy csak a ket honapja tarto "bezartsag" miatt jott ki, azt nem tudom, de most igy van, volt. Vagyis talan meg mindig igy van. Ma leptek le, majdnem egy het csuszas utan, vegre. (Nem nekem vegre, hanem, nekik, mar tenyleg menni akartak nagyon LA-be, de hat Irenke elkurt itt sokmindenkinek sokmindent)

Par napja mindenesetre azt ereztem, hogy ez az enyhen repedt, szoval majdnem tokeletes porcelanbaba a szemeim elott torik darabokra... Ha ezt a bejegyzest tegnap, vagy tegnapelott tudtam volna megirni, akkor ezt kijelentenem, hogy egszeruen osszetort, szamomra ertektelenne valt ez a baba.

Tegnap este megis ugy ereztem, mintha igenyt tartana ram. Nem kell semmit felreerteni, semmi nem tortent, csak egy agyban fekudtunk es melegitettuk egymast testet, kezet. Odabujt hozzam, en mag hagytam neki, talan meg akartam is, de az mindenesetre biztos, hogy jolesett. Odabujos tipus vagyok. Megnyugtato erzes volt, jol esett, de meg milyen jol. Mindezek kozben meg folyamatosan beszeltunk. Kertem hogy kerdezzen, barmit. O pedig kerdezett, en meg valaszoltam mindenre, oszinten. Azt hiszem barmire rakerdezett volna, az igazat valaszoltam volna, annyira bensosegesnek ereztem a helyzetet. Leirhatatlan volt.

Tehat ez a kisse mar torott porcelanbaba engem akart, kis tulzassal a lelki tamaszanak arra a par orara. De ha a peldam vilagaban akarok maradni (marpedig abban akarok), akkor ugy mondanam, hogy ram volt szuksege ahhoz, hogy a torott darabokat osszerakhassa. Amirol neki persze fingja sincs, mert hat ez az en hasonlatom.

Gyorsan atgondoltam ezt az irast, es azt kell hogy mondjam, sokkal negativabbnak szantam, de valamiert megsem sikerult olyanra. Ezen meg gondolkozni fogok.

Na, tuleltuk ezt a hurikant is. Csak nehany fat csavart ki a helyerol, meg nem volt aramunk ket napig, tiszta kokorszak!

Egyebkemt ha nem tudtam volna, hogy ez egy "hurikan", akkor nem is tunt volna fel. Egy sima eso volt, az atlagosnal erosebb szellel, semmi tobb. Na ezt le is zarhatjuk. 

Meg annyit, hogy Gergo meg 3 napig itt szopja a faszt a semmi kozepen, mert a mai (29-i) gepet at kellett rakatni (2-ra tudtak), mert nem volt semmilyen tomegkozlekedes egesz New York allamban. Azt hiszem tobbet errol tenyleg nem, talan majd kesoob.

Tegnap vegre sikerult olyat tennem, ami masfel honapja nem sikerult. Olyan isteneset tudtam, vagyis kellett tusszentenem, hogy az most szamomra leirhatatlan (vagy beletelne egy-ket bekezdesbe, de inkabb nem farasztom magam most). 

Na de hogy eddig miert nem ment a tusszentes? Az egesz ugy kezdodott, hogy szerdan, mentuknk volna Six Flags-be, de a spanyolok lenyultak a kocsinkat az kolcsonzobol, igy terveink kodde foszlottak. Be tervunk egy konnyed bicikliturara esett. Lementunk hat a gym-hez, a biciklitarolohoz, hogy valasszunk harom normalis bicajt. Azt hittem sikerult. De nem. 

Elindultunk ki a taborbol, Beaverkill fele vettuk az iranyt, erre nincs betonut, csak murva, es vegig lefele lejt, szoval tekerni egyaltalan nem, fekezni annal inkabb kell ezen az uton. Es itt volt a bibi: az a fek, ami a vizszintes talajon tokeletesnek tunt, a lejton egyszeruen nem akart rendesen fogni. Mar megvolt az utazosebessegem, ugyhogy csak ezt kellett volna tartani, de tul gyengen fogott a fek. Az egyik kanyarban kisodrodtam az ut szelere, a kanyart meg be tudtam venni, de az ut szele annyira durva kovezetu volt, hogy a kormanyt egyszeruen kirazta a kezembol.

Borulas. Bicikli ket lab kozt hatrahagy, bal kez kapja az elso utest, jobb vall pedig a masodikat. A bal kezemet lehorzsoltam, de ugy, hogy teljesen veres lett, mindenhol, szo szerint. Masfel hetig kotesben is volt az alkarom. A tricepszemnel pedig meg mindig latszanak a gyonyoru karcolasok. Ez azonban a kisebbik gond, ez ugyanis nem faj, csak latszik, hogy van. A nagyobb bibi a jobb vallammal van. Annyira szerencsetlenul sikerult raesnem, hogy meg mindig arra kelek reggelente, hogy fajdalmat erzek a vallamban. Kentem mindennel, gyogyszert is nyomattak belem, de a fajalom meg mindig meg van, most gepeles kozben is erzem. 
 

Azzal meg elbuszkelkednek, hogy rontgen vizsgalatra is elvittek bordatores gyanujaval, de szerencsere nem tort el semmim. Legalabbis ezt  mondtak. A biztositasos reszebe most bele sem megyek, mert az egy kulon tortenet lesz majd valamikor. Annyira, hat hogy is mondjam, jo volt meg emiatt is ott dekkolni plusz ket orat.

Szoval, minden egyes alkalommal, amikor tusszentenem, kohognom kellett, vagy visszafogtam, vagy akorra fajdalmat ereztem a vallamban, illetve a melkasomban, hogy majdhogynem elpityeredtem a fajdalomtol. Na ennek tegnap se hire se hamva nem volt. Ugy nez ki, hogy ha lassan is, de gyogyulgat az a jobb vall. Azert egy ortopedushoz elmegyek majd, amint hazaertem, biztos ami biztos.

Nem ertem. Olyan konnyen el tudjak baszni a (nem letezo) joledvemet, hogy az valami hihetetlen. Egy kis beszolas, ami kicsit kapirgalja a szivecskemet es 10 masodperc sem kell ahhoz, hogy teljesen osszezuhanjak. De ez miert van? Meg bele is megyek a varatlanul ert "kakaskodasba", hogy tiszta legyen a kep, miert is vagyok egy bunko paraszt, szemetlada, stb..., de meg en vagyok lebaszva, hogy "folytatom" a diskuraciot. Hat koszonom.
 

De az idegesit a leginkabb, hogy megha reszben igaza is van a masiknak, olyan jol el tudjak ferditeni es persze tovabbszoni a hozzaadott szarjukkal az egeszet, hogy a keplet vege az, hogy egy igazi antitalentum, szerencsetlen, idegesito ember vagyok. Es ezt a retket is azert irom, mert nem akartam tovabb egy levegot szivni a kedves tarsasaggal. Tudnak ok nelkulem is zabalni. Jo etvagyat...
 

 Juppe!! Megint Walmart... Most is vittem a bankkartyamat, hatha lesz megint valami, amire iszonyatosan szuksegem lesz (harom napja ugyanitt 50 dolcsi ment el egy pulcsira, nadragra, spongyabobos polora, meg a got2be legujabb zselejere). Most semmi nem kellett ugy istenigazabol, csak Gergovel vetettem magamnak egy bounty-szeru csokit, meg egy Sprite-ot. Meg igy is log kerek egy dollarral. Majd azt is levasarolom, ha legkozelebb megyunk. Ha egyaltalan megyunk meg. De hat miert ne mennenk, ingyen van a fuvar.

Most olyan jol esik, hogy johet is a kovetkezo post, vagyis bejegyzes. Kinek mi.

Felmentem iwiw-re. Igen meg megvan, havonta egyszer ralesek, vagy meg ritkabban, nem ez a lenyeg. Meglestem a profilkepemet es megallapitottam, hogy meg mindig "bejovok" magamnak. Mellettem ult Viki, kerdezem mennyivel masabb a kepem( a pofam...) most, mint azon a masfel eves kepen. Azt montda, hogy nem "ugy" nezek a kepen. En se nagyon ertettem, de aztan kifejtette. A lenyeg az, hogy jol is nezek ki, meg hogy - mint kiderult - okos nezesem is van. Picit ertetlenkedtem, hogy ragja meg egy kicsit a temat, de tudtam pontosan, hogy mire celoz. De azert itt is folytatom. Latszik rajtam, hogy ertelmes vagyok.

Az vagyok. Azt hiszem. Es mindig jol esik hallgatni, ha rolam aradoznak. Nem tehetek rola, ilyen vagyok.