Milyen porcelanbaba kellhet egy embernek? Milyet fogad el, milyet apolna?
En olyan babat valasztanek, ami tokeletes allapotban van, mert egyertelmuen az tunik a leghibatlanabbnak, szamomra a legtokeletesebbnek. Sajnos ilyen babakbol nagyon keves van, altalaban a legjobb esetben is csak enyhen repedezettet tud maganak kiszurni az ember, de a legtobb szereny velemenyem szerint csonka, nem tokeletes. Valami mindig hianyzik belole. Szamomra legalabbis.
Szoval tegyuk fel, hogy a valasztasom egy szamomra majdnem tokeletes szepseges tunemenyre esett, akinek ugyan vannak hibai, akar egy porcelanbabanak, de hat keremszepen, emberek vagyunk, senki nem tokeletes. (En sem.) Egye fene, tetszik na, beismerem, mind kulsoleg mind belsoleg. Es amennyire eddig megismertem, egy majdnem tokeletes porcelanbabaval allok szemben.
Semmi tobb, vonzodas az egesz. Hogy ez valos , vagy csak a ket honapja tarto "bezartsag" miatt jott ki, azt nem tudom, de most igy van, volt. Vagyis talan meg mindig igy van. Ma leptek le, majdnem egy het csuszas utan, vegre. (Nem nekem vegre, hanem, nekik, mar tenyleg menni akartak nagyon LA-be, de hat Irenke elkurt itt sokmindenkinek sokmindent)
Par napja mindenesetre azt ereztem, hogy ez az enyhen repedt, szoval majdnem tokeletes porcelanbaba a szemeim elott torik darabokra... Ha ezt a bejegyzest tegnap, vagy tegnapelott tudtam volna megirni, akkor ezt kijelentenem, hogy egszeruen osszetort, szamomra ertektelenne valt ez a baba.
Tegnap este megis ugy ereztem, mintha igenyt tartana ram. Nem kell semmit felreerteni, semmi nem tortent, csak egy agyban fekudtunk es melegitettuk egymast testet, kezet. Odabujt hozzam, en mag hagytam neki, talan meg akartam is, de az mindenesetre biztos, hogy jolesett. Odabujos tipus vagyok. Megnyugtato erzes volt, jol esett, de meg milyen jol. Mindezek kozben meg folyamatosan beszeltunk. Kertem hogy kerdezzen, barmit. O pedig kerdezett, en meg valaszoltam mindenre, oszinten. Azt hiszem barmire rakerdezett volna, az igazat valaszoltam volna, annyira bensosegesnek ereztem a helyzetet. Leirhatatlan volt.
Tehat ez a kisse mar torott porcelanbaba engem akart, kis tulzassal a lelki tamaszanak arra a par orara. De ha a peldam vilagaban akarok maradni (marpedig abban akarok), akkor ugy mondanam, hogy ram volt szuksege ahhoz, hogy a torott darabokat osszerakhassa. Amirol neki persze fingja sincs, mert hat ez az en hasonlatom.
Gyorsan atgondoltam ezt az irast, es azt kell hogy mondjam, sokkal negativabbnak szantam, de valamiert megsem sikerult olyanra. Ezen meg gondolkozni fogok.
