Ma egy fontos dologra jöttem rá. Vagy valami olyasmi. Nem olyan derült égből villámcsapásként ért a dolog, már voltak korábbi jelek, amiket észrevettem és mertem feltételezni magamról, hogy. De biztos nemigen voltam magamban még ennyire soha, mint most. Nagyon kerülgetem a forró kását, mi? Még el tudnám húzni pár mondat erejéig, de nincs sok kedvem amiatt többet gépelni, hogy többet kelljen olvasni. Pedig mintha mégis megtenném. Ejjnye-bejnye, Dániel.
Arra jöttem rá, hogy nem akarok alkalmazotti pozícióban dolgozni. Vagyis ha olyan a munka, hogy nem dirigál nekem senki, magyarul szabad kezem van, akkor igen, de egyébként nem. Valami olyat vettem észre, hogy nem szeretem, ha irányítani akarnak, vagy éppen irányítanak. Nem is elsősorban ez tűnt fel először, hanem a többi ember balfaszkodása. Annyira jó ez a szó, hogy két napon belül ez már legalább az ötödik alkalom, hogy használom. A többi emberre visszatérve, nem is az, hogy irányították őket, hanem szó szerint elvárták, szükségük volt az irányításra.
Nem tudok jelenleg normálisan úszni. Ők valamennyire jobban. És megkérdezik, hogy "mit mondott, hogyan kell visszafele menni? Háton vagy gyorsba?" Én meg azt válaszoltam - jogosan -, hogy tök mindegy, nem fogja leharapni a fejed. Pedig ez volt a csávesz fejére ráírva, mintha azt mondaná, hogy "csak nehogy jól lebasszon, ha nem úgy csinálom, ahogy mondta." Nem veszik észre a lényeget. Itt nem az volt a lényeg, hogy ÚGY ússz, ahogy a tancinéni mondta, hanem az, hogy mozogj abban a retkes vízben. Egyébként tiszta volt a víz. Nem is pisiltem bele, pedig azért az óra felénél már rendesen rám jött. Engem nem érdekelt annyira, hogy mit mondott. Megpróbáltam úgy ahogy mondta, aztán ha nem ment, akkor másképp úsztam. Ennyi. És láss csodát nem baszott le. Vagyis nem ezért. De ez lényegtelen. Na jó: nem bírta a tüdőm az iramot, és kb hatszor annyit pihentem mint a többiek, de ez sem olyan lebaszás volt, teljesen mindegy is.
Az a lényeg mindebből a gondolatáradatból, hogy érzem magamban a potenciált, hogy irányítsak, vezessek másokat, hogy képviseljek valamit vagy valakiket. És úgy érzem, hogy a képességeim csiszolásával még hatékonyan is tudnám azt a bizonyos valamit csinálni. NA majd meglátjuk.
Egyébként, ha valahol olyat írok, hogy majd később megírom, akkor lehet arra számítani, hogy nagy valószínűséggel nem fog megtörténni. Elnézést, de nem érdekel, ami jön az jön, ami meg nem, hát az ott marad ahonnan jött volna. De legalább most már ezt is tudjátok.
2011.09.26.
22:54
Írta: Deaniel
Haszaszaszaszaaaa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kethetestobb.blog.hu/api/trackback/id/tr463259038
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.