Vonaton ülök. 23:26, majdnem Fóton. Azon gondolkozom, hogy nincs ihletem a blogíráshoz, pontosabban azon, hogy miért nincs. Most már Fóton. Vajon azért, mert Eszter kiesett a potenciális jelöltek listájáról? Bár - ahogy Áron mondta nekem egy-két napja - csak az foglalt, akin épp fekszenek
Ja igen, kézzel írott. Azaz először papírra vetem, aztán fofom begépelni. Ígérem, szóról szóra ugyanazt fogom gépelni, mint amit írtam. Látszólag ebben semmi extra nincs, viszont ha az ember először csak piszkozatot készít, akkor utána hajlamos bele-bele javítgatni. Na én kijelentem, hogy ez az én papíralapú tisztázatom. Szerintem ez a bekezdés inkább csak nekem érdekes. Kanyar vissza.
Reni - Eszti szobatársa - nem tudom melyik nap (szintén egy-két napja) megkérdezte, hogy mit érzek. Esztire értette természetesen. Majd csinálok fotót és felrakom, hogy lássátok, hogy tényleg papírra vetettem először eme gondolatfüzért. Meg majd láthatjátok majd, hogy milyen csúnyán írok. Rá is kérdezett konkrétan, hogy szerelmes vagyok-e. A válaszom korrekt volt - Reni rögtön ezt mondta rá -, viszont összetett, úgyhogy most összeszedem a gondolataimat, hogy szépen fogalmazva leírhassam.
23:41, Csomád. A válaszom valahogy így nézett ki:
Azt hiszem szerelmes nem vagyok. Valamit érzek, de ez még nem az. A szememben ő egy értelmes, okos, szép, vonzó nő, illetve személyiség, aki iránt szimpátiát érzek, ami úgy hiszem, hogy kölcsönös. Viszont ez még édeskésen is kevés. Ezekből azt a következtetést vontam le, hogy szeretném jobban megismerni őt, mert tényleg olyan nő, aki a "kívánalmaimnak" első benyomásra, meg a másodikra is meglelel. És nemcsak ezért persze, hanem azért is, hogy megtudjam, pontosan mit érzek (mit érezhetek) iránta. A baj viszont ott van, hogy mégha ő észre is vesz az én túláradó rendességemet (hogy vélt vagy valós az tényleg nem számít most), egyszerűen nem érdekli, nem hatja meg. Mégpedig azért nem, mert érzelmileg még mindig nem tette tú magét az előző, jajj bocsánat: jelenlegi barátján, akivel eddig saccperkábé négyszer szakítottak, illetve jöttek össze újra az elmúlt (nem tudom pontosan mennyi) három évben.Ilyenkor azonban már elgondolkozhatna (értsd: könyörgöm, miért nem veszed észre?!), hogy ezzel az emberrel nem haladsz semerre, az sem véletlen, hogy négyszer szakítottak. A megoldás szerintem az lehetne, hogy az egyébként okos racionális oldalával gondolkodik, és ha fájóan is (máskép ezt úgysem lehet), de beismeri magának (az érzelmi oldalának), hogy ez az ember számára egy zsákutca.
Ehhez viszont kell egy meglelelően fejlett érzelmi oldal. És most kb 01:20 lehet az idő. Ettem csuszát, megnéztem két K1 meccset az Eurosporton ÉLŐ-ben. És arra a következtetésre jutottam, hogy szegénykém érzelmi oldala korántsem olyan erős, fejlett, mint amilyen magabiztosnak az egész egész leányzó összességében kihat. Szóval miközben energiáit feleslegesen fekteti bele egy zsákutcás kapcsolatba, addig én ezt szépen lassan megeméztem, továbbállok és beszüntetem az iránta érzett érzelmeket. Eszter kihúzva. Fájt leírni, de megtettem.
A legidegesítőbb az egészben az, hogy oké, hogy újra összeboronálkodtak, elfogadom, megértem (keresek rá magyarázatot, amivel elfogadhatóvá válik...). De hogy egyszer se legyen a kolibanm amikor keresem, az annyira nem frankó. Nem önzőségből írom, de igen önzőségből, hanem azért még szívesen igényt tartanék a társaságára. A szimpátia nem olyan, hogy slussz-passz-vége-eltűnik, hanem az is továbbgejlődhet több irányba. Így viszont, hogy nincs itt semmit, gyakorlatilag semilyen irányba nem lehet lépni vele. Most itt a baráti szálra gondolok. Szerintem akár még nagyon jóban is tudnánk lenni, de ennek az esélye így nulla százalék. Pedig tényleg szeretem az értelmes embereket, de interakció nélkül ez csak egy helyben toporgás. Vagy még annál is rosszabb, kevesebb.
Kicsit fel lett turbózva a válasz. A lényeg - és ez volt a mondandóm lényege, csúcsmomentuma -, hogy ha neki jó az, hogy elbassza az idejét egy biztos rossz választással, addig egy lehetséges-jó választást (ez én lennék) meg elszalaszt. Azaz én nem fogok várni. Mert a bizonytalanság a legrosszabb dolog dolog az ember életében. Nagyon sok energiát emészfel teljesen feleslegesen. Így legalább tudom, hogy nem, vagyis továbbléphetek, amit meg is teszek, sőt meg is tettem.
Talán túl gyorsan is. A fagyi visszanyal effektustól azért remélem nem kell tartani.
Kár, tényleg kár.
Amúgy nagyon durva ez a papíros írás. Mire lekörmölök egy gondolatot, addig betelik egy oldal, vagy még több. És még csak nem is fejtem ki teljes részletességében a dolgokat.
Azért arra is kíváncsi vagyok, hogy ez a továbblépés mennyire valós. Mert most kicsit az az érzésem, hogy egyszerre több csajt hülyítek, amit azért nem szoktam. Bár határt még nem léptem át, de érzem, hogy nem lenne nehéz. Túl rendes vagyok, mi? Hát most biztos nem. De a szemét disznótól is távol állok még azért. Na de hogy meddig, azt nem tudom.
El fogok aludni. Sziasztok. Azért igyekszem jókisfiúnak maradni.
01:59.
