Hangsúly a többin

 Nehéz az élet, mit ne mondjak. De azt hiszem, hogy a "randira váró" lánykával nem fogok foglalkozni. Randiszempontból. Mert egyébként egy nagyon aranyos és értelmes lányka ő. Csak hát ha érzem, hogy nincsen kémia, akkor minek erőlködjek. Délután, illetve este sikerült egy társaságban tölteni némi időt, és sikerült némileg kiütni magam a bizonytalanság ringjéből. Tényleg kedves, aranyos, szeretnivaló, de valahogy nem, tényleg nem tetszik úgy összességében. És most nem azt mondom, hogy csúnya, mert ez korántsem lenne igaz, de valahogy mégsem. A kémia. Nála érzem, hogy tudom, hogy tutira nincs. "Érzem, hogy tudom, hogy...", szép megfogalmazás, mit ne mondjak... Rékánál viszont nem érzem, hogy nincs kémia, igaz, ha őszinte akarok lenni magammal, akkor azt sem igazán érzem, hogy van. De a két eset azért mégiscsak nagyban különbözik. Míg az elsőnek említettben még csírásodni se tudna semmi, addig ennek a lehetősége nagyon benne van a másik hölgyeménynél. Na hát ennyit így az éjszaka kellős közepén.