Most ezt nem nagyon tudom elkezdeni, megint filmezek, ami jelentősen rontja koncentrációs képességeimet. Azért igyekszem. A film címe pedig "Paul". Egy űrlényes hülyeség, nagyon jópofa. Egynek. Többször azért ezt se nézem meg.
Minél többet gondolok rá, annál jobban érzem, hogy ebből lesz valami. A filmet pedig megállítottam, mert tíz perc alatt írtam öt szót, az meg azért nem nagy termés. Sajnos tényleg nem tudom megosztani a figyelmemet. Vagy ez, vagy az. Most e mellett döntöttem.
Péntek délután hat. Deák Ferenc tér, kettes metró megállója. Úgy terveztem, hogy elmegyünk az IKEÁ-ba és ott elütjük az időt. Ott simán el lehet. Annyira szuper az a hely, hogy az valami leírhatatlan. Még saját kajáldája is van, ami tökre olcsó. Family kártyával két hot-dog plusz egy háromdecis üdítő háromszáz forint. És egyébként a poharat annyiszor lehet újratölteni, ahányszor jólesik, mindezt ingyen. Kajáltam is, mert miért ne, ha már éhes voltam. Neki nem kellett semmi. Győzködni meg nem akartam, azt felesleges. Ha éhes, akkor úgyis megmondja. Már ha van annyi esze persze. Később kiderült, hogy van.
Valami viszont nem stimmelt. Neki nem jött át ez az "IKEA de menő" érzés. Amit később már valamivel meg tudtam magyarázni, vagyis kitaláltam egy elméletet, amit rá tudtam húzni a szitura. Ez már a második előreutalás ebben a posztban, igyekszem mindkettőn nem elfelejteni. A másodikat biztos nem fogom, a kajásat meg majd megpróbálom megejteni. Szóval, elméletben IKEÁ-ba vinni egy csajt randira az egy nagyon jó program. Legalábbis így hittem, és mások is meg voltak, vannak erről győződve. Aztán ezután az eset után ezt átgondoltam, és most már inkább azt mondom, hogy az ikeázás az már akkor jó, ha már ténylegesen együtt vagytok ketten egy ideje, nem pedig úgy, ahogy én csináltam. Mert mi (még?) nem vagyunk együtt. Én ebben láttam, akartam, akarom látni a hibát. Hiba alatt azt értem, hogy ő gyorsan túl akart mászni az egész áruházon, aztán meg valahova máshova tovább. Ergo ő nem, hogy a faszba mondjam... Láttam rajta, hogy tényleg gyorsan le akarja tudni ezt a részét az estének. Persze a hülyéskedések végig mentek, ami jó is volt. Rég volt olyan, hogy valaki folyamatosan beszólogatott volna és ezzel ment volna tovább a beszélgetés. Persze nem kell rossz dolgokra gondolni, sima cukkolgatások mentek csiki-csukiba. Bár amikor néha a volt csajommal "baszogat", az annyira nem tetszik. Idővel leszokik erről remélhetőleg. Jajj, most jutom eszembe, vettem tök jó takarót. Legyen ez a harmadik számú előreutalás.
Ikea tehát hamar letudva. Egyébként tökre meglepett, hogy nem volt az ikeában ilyen jó baszottnagy bögre. Mondtam Rékának, hogy ha már bemegyünk, akkor nézzünk majd valami nagy bögrét. Nagy alatt azt értem, hogy minimum fél liter folyadék biztonságos rövidtávú tárolására alkalmas. Rövidtáv, mert úgy is megiszom. Volt is ilyen bögrém, csak az a csúnya bunkó fasz eltörte. Újat venni meg baszott helyette. Hogy rohadna ketté. Bögrét meg kénytelen leszek máshol nézni...
Átmentünk az Árkádba, ahol a hölgyemény el tudta intézni folyóügyeit. Aztán mondja, hogy itt van a közelben Niki, és ha már itt van, akkor össze lehetne vele futni pár percre. Kicsit húztam a számat - magamban -, de hát egyefene, én is egy éve láttam őt, kicsit kíváncsi voltam rá. Na ott kicsit elkezdtek néha ketten engem oltogatni, aztán néha sikerült is több-kevesebb sikerrel. Még Niki előtt mondta, hogy kicsit kajás lett, úgyhogy együnk valamit. Ebből az lett, hogy én semmit, ő meg vett magának egy mekis mekflörrit vagy mi a rákot. Fagyi ilyen m&m-szerű cukorkákkal. Ez volt neki a kaja. Hát, akkor már inkább csibeburgert, ha már éhes. Így viszont megkóstolhattam én is, nem is volt rossz. Pörgetek a tempón, mert lassan kezdem azt érezni, hogy minden egyes részletet leírok és egy halotti beszéd hosszúságú maszlaggá változik ez a bejegyzés.
Első előreutalás letudva. Niki el, mi fel a metróra, fingom nem volt, hogy mit csináljunk. Arra gondoltam, hogy a Kossuth téren leszállunk, de nem mondtam. Ő meg mondta, hogy a Deákon szálljuk le. Az meg hamarabb van, mint a Kossuth tér. Nekem meg tényleg mindegy volt. Leszálltunk, felmentünk a felszínre és sétáltunk. A Duna-part mellett, aztán át a Lánchídon. Az egész estének, illetve találkának úgy álltam neki, hogy még ha szívem szerint meg is tenném, mégsem fogok semmilyen testi kontaktust létesíteni vele. Ezalatt elsősorban a csókot és a kézfogást értem. Aztán csak nem bírtam ki a kézfogásos részt. Fogtam és megfogtam. Ő meg viccesen annyit reagált rá, hogy ezt megtehettem volna húsz perccel hamarabb is, mert szétfagyott a keze. És éreztem is, hogy mintha emiatt váltott volna, kicsit mintha megkomolyodott volna arra a pár percre. Az nagyon tetszett. Persze nem vagyok ellene a sok hülyéskedésnek, de azért jó látni, hogy azért ő is át tud menni komolyba. És akkor lassan a második előreutálásnál tartok. Vagyis hogy talán azért volt végig kis cukkolgatós, "beszólogatós", mert még semmilyen nyilvánvaló jelét nem adtam felé, hogy ténylegesen érdeklődhetek iránta. Lehet, hogy ő így kezelte a helyzet, helyzetünk általa érzett némileges bizonytalanságát. Amit ugye sikeresen megtörtem a kézfogásos résszel. Egyébként azt is megtudtam, hogy tud, és hogy szeret is főzni. Főzni!! Meg sütni is!! Hatalmas nagy piros pont!!!
Megint azt érzem, hogy lelassultam, úgyhogy gyorsítok. Ez a főzősdi egyébként kibaszottul fontos. Nekem. Meg a pocikámnak persze.
Battyányi tér, HÉV-megálló. Nem fejezem be ezt a gondolatot. Annyi, hogy csók nem volt, pedig lehet az is lett volna, ha arra is figyelek, hogy azért szálljak le időben a HÉV-ről, ha elindul. Sikerült is, csak lóhalálában. Úgyhogy csak arcrapuszit kapott. Kedden következő tali. Kíváncsian várom. Meg kicsit türelmetlenül is.
Szombat, Dorka. Jó volt vele beszélgetni, a New Ark-i reptéren sikerült utoljára, csak akkor épp a majdnem negyven fokos láz akart kifogni rajtam. Egy kicsit sikerült is. Azóta összejött Rolival időközben, aminek tökre örültem, bár talán kicsit korainak érzem az előző kapcsolata lezárásának után. Az egész nyara erre ment rá. Mármint az előző csajra, ráadásul tök feleslegesen. A lényeg az, hogy jó volt nagyon vele is végre normális körülmények között beszélgetni egy nagyot. Viszont most megyek futni, úgyhogy ez a poszt most így hirtelen véget ér.
Na annyit még, hogy vettem egy szuperpuha takarót, és tökre imádom, már így egy nap után is. A harmadik előreutalás is letudva. Vééégee.
