Hangsúly a többin

Valami nem stimmel. Velem. Inkább bennem. Körülöttem lévőkkel is van gond, de most az nem ide tartozik. Bár lehet igen, csak még nem esett le a tantusz. Úgy leírnám azt, hogy - úgy tűnik megteszem - kicsit olyan érzésem van, mintha valami sötét fátyolfelhő borítaná be elmém fényességét. Csak ezzel az a gond, hogy a fátyol az ilyen vékony cucc, amit az ember könnyedén el tud távolítani, csak egy mozdulatba kerülne. Nem találom a szavakat, alig tudom ezt az egy retkes posztot is megírni. Közben meg félig nézem a Donnie Darkot. Érdekes egy film. De ez nem fátyol ám, mert akkor már eltűntettem volna rég a gecibe. Olyan jó vastag, és fekete, mint amikor óriásinagyhatalmas vihar közeledik. Az viszont durva lenne. Az odáig még oké, hogy relatív kedvetlen vagyok, de azért vihart nem akarok. Az vajon miben nyilvánulna meg jelenlegi életemben, helyzetemben? 
Jók ezek a kérdések, csak választ nem kap rá az ember soha.. Ez a film viszont nagyon durva!

A 22°C pedig az emberi agy működésének legoptimálisabb hőmérséklete. Csak utólag adtam címet, amit meg is kellett - kell a faszt, csak jófej vagyok - magyaráznom. Ami egyébként a viharos-felhős témázgatással azért csak összeköthető valahogy.