Hangsúly a többin

Én tényleg nem értem az embereket. Miért tudnak olyan ember iránt olyat érezni, amiről már réges-régóta tudniuk kéne, hogy ez a hajó már elúszott? Mit elúszott, kettétört és a tenger fenekén rohad szét. Én egy ilyen hajót nem akarnék megszerezni. Ha meg valaki a hajón hagyott kincsek miatt akarja magának azt a kettétört roncsot, akkor is csak idő kérdése, hogy elfogyjon a sok drágakő, arany, ékszer és egyéb érték a fedélzetről. Na és akkor utána mi marad? Semmi, egy rohadó, két, vagy talán még több darabra szakadt hajóroncs. Abban meg már semmi érték nincs. Ráadásul ezek után még az is ki fog derülni, hogy azok a kincsek lószart nem érnek a hajótest nélkül, sőt talán még arra is rájövünk, hogy az egész csak egy illúzió volt, és a luxushajónak hitt járművünk valójában csak egy rozoga, egylapátos kis csónakocska volt. Ami persze meg nem csoda, hogy kettétörik, aztán meg a tenger martalékává válik. Legalább a korallok rá tudnak telepedni erre a használhatatlan csónakmaradványra. Egyéb tengeri állatfajtának meg jó búvóhely lesz. De lehet, hogy majd Spongyabob fog beköltözni. Talán még Patrikot is hozza.